Portugálként a magyar himnusztól ver hevesebben a szíve

Délután kettő van. A Clube Naval de Cascais üvegablakai előtt az Atlanti-óceán hullámai morajlanak. Olyan, mintha a természet is az itteni vitorlázók lelkesedését tükrözné. A nap sugarai éles szögben esnek a kávézó fabútoraira, a levegőben pedig frissen főzött kávé illata keveredik a sós tengeri széllel. Francisco Andrade lép be az ajtón. A válogatott Team Hungary feliratú pólóját viseli, de a kávézó falán, közvetlenül a polcok mellett egy másik korszak emlékei fogadják az érkezőt.

A polcon serlegek és érmek sorakoznak gondosan elrendezve, fényesen csillogva. Ezek azok az elismerések, amelyeket Francisco és bátyja közösen szereztek. Az egyik serleg fölött bekeretezett fénykép látható, amelyen ő mosolyog. Hasonló pólót visel, mint most, csak a felsőn az áll, hogy Team Portugal. Ez a kép a múltját idézi, azt a történetet, amely két olimpiáig vitte, 2008-ban Pekingbe, majd 2012-ben Londonba.